1. Fairbanks Mérleg- és Gépgyár Rt.
2. Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézet
(KÖJÁL, ÁNTSZ)
Budapest, Váci út 174.
Mérleggyártó iparunk a XIX. század második feléig lényegében alig létezett, s a korábban nem is a gépgyártáshoz, hanem az ipari fellendüléstől jócskán lemaradó szerkovács iparhoz sorolták. Egyes géplakatosok már a XIX. század elején gyártottak mérlegeket, jobbára serpenyőseket és kezdetleges szerkezetekkel tizedes- és százados mérlegeket. Búzamérlegeket az 1850-es években Bucher mérnök vezetésével a pesti hengermalom műhelyében gyártottak, hídmérleget soha nem állítottak elő, azokat külföldről kellett behozni. A hazai mérleggyártás jelentősen elmaradt mind az osztrák, mind pedig a német ipar mögött.
A fővárosi nagymalmok ekkoriban készült elevátorainak felszereléséhez kizárólag amerikai Fairbanks-mérlegeket használtak. E szerkezetek annyira kielégítőek voltak, hogy egy hazai ipari méretű mérleggyár felállításához gr. Széchenyi Pál földmívelésügyi miniszter gyáralapítás esetén állami kedvezményt ajánlott fel.
A Soroksári úti nagymalmok kiszolgálására létesült fővárosi gabona elevátor építésekor ismét előtérbe került a kérdés. Végül 53 db. nagy Fairbanks-gyártmányú raktár- és vasúti mérleggel látták el az elevátort. Olyan kitűnő szerkezetek és kiváló gyártmányok voltak, hogy a Tolnay Lajos igazgatta államvasutak igazgatósága is tőlük rendelt vasúti mérlegeket. Ez már arra indította a céget, hogy New York-ban megalapítsa az Austro-Hungarian Fairbanks
Company-t, s annak magyarországi leányvállalatát.
Így keletkezett 1883-ban Magyarországon - sőt Európában is - a legelsők között az amerikai gyáriparnak fiókcége, amely már indulásakor megkapta az 1881. évi XLIV. te.-ben foglalt állami kedvezményeket. Az irodát és a raktárukat a Váci krt. (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 15. sz. alatt rendezték be, a gyártelepet Újpesten (Káposztásmegyeren), ahol egy év múlva már elsősorban Fairbanks-rendszerű mérlegeket, különleges vasúti felszereléseket gyártottak, öntödéjükben pedig nagyobb mennyiségben állítottak elő lágyított vasöntvényeket.
A gyártelepet 1895-ben a hazai földbirtokosok és bankárok egy csoportja átvette és félmillió koronás alaptőkével magyar részvénytársasággá alakította Fairbanks Mérleg- és Gépgyár Részvénytársaság néven. Központi irodája ettől kezdve az Andrássy út 14. sz. alatt működött, s ugyanekkor a gyárat Káposztásmegyerről a Külső-Váci út 156. sz. alatt korábban működött Rózsa-féle vegyészeti gyár megszűnt telephelyére helyezték át. Az átépített gyártelep kétemeletes gyárépülettel, kazán- és gépházzal, öntödével, istállóépülettel, néhány raktár- és egy lakóépülettel rendelkezett, s a körvasútnak egy vágánya is bevezetett a telekre. A gyártástechnológia menetének megfelelő sorrendben rendezték be a műhelyeket az öntödétől a csomagolóraktárig.
1897-ben a városi irodában 5 kereskedelmi hivatalnok dolgozott, a gyárban az igazgató, a műhelyfőnök és 4 művezető mellett 124 szakmunkást, 18 napszámost foglalkoztattak, a gyártelep gépeit egy 40 lóerős Flöcker Testvérek-féle gőzgép mozgatta. A gyár legismertebb és szabadalommal védett termékét a Fairbanks-rendszerű mérlegszerkezetek jelentették. Ezeknek sokféle típusát többféle méretben és mérési tartománnyal gyártották a vasúti, a kereskedelmi, az ipari és a mezőgazdasági megrendelők számára. Egyéb gyártmányaik közül említést érdemelnek a vasúti váltóbiztosító berendezések, a különféle vasúti hajtányok és a különleges vízszűrők.
A gyár a millenniumi kiállításon nagyszámú tárgyat állított ki: 3000 kg-os szekérmérleg Viktória súlyjelző készülékkel, 2500 kg-os „Budapest" mérleg, hengerlőműveknek való 2250 kg-os mérleg, több raktári mérleg, egy ónémet kivitelű személymérleg, támlásszékű személymérleg, stb. A cég a gyárszerű termelés, a versenyképes kivitelképesség, valamint jó munka címén millenniumi nagy érmet kapott. Érdekességként bemutatták azt a mérleget is, amellyel az 1885-ös országos kiállításon maga őfelsége Ferenc József mérette meg magát.
Gyártmányainak a fő piaca természetszerűleg Magyarország volt. Kereskedelmi reklámjában a gyár különösen gazdák, gazdaságok, községek és uradalmak részére a legjobb meggyőződéssel ajánlotta gazdasági-, szekér-, marha-, zsák- és raktári mérlegeit, amelyek vásárlásakor a gazdasági egyesületi tagok kedvezményben részesültek. Jelentékeny forgalomnövekedéssel számoltak azokban az években, amikor a mértékhitelesítés államosítását követően az időszakos hitelesítések során nagyon sok, hitelesnek nem minősülő régi mérleget kellett megsemmisíteni és újakkal pótolni. A vállalat a század végén jelentékeny mennyiségben exportált Galíciába, Szerbiába, Bulgáriába, Romániába, Törökországba és a közel-keleti régióba.
Az 1908-as rendkívül rossz mezőgazdasági év hatására visszaesett a mérlegkereslet, továbbá - a gépipar más ágazataihoz hasonlóan - megnövekedett külföldi verseny hatására is 1910 táján a gyár komoly veszteségekkel termelt és talán ezért is a Váci úti gyártelepet felszámolták és 1911 -ben Kelenföldre, a Fehérvári út 26. sz. alá. helyezték át.
1937-ben önállósága teljes feladásával Schember Magyar Mérleg- és Gépgyár Rt. néven egyesült a nagy vetélytárs Schember mérleggyárral, majd az beolvasztotta az ugyancsak Váci úti Fuch Gábor-féle mérleggyárat is. Az 1949-es államosítást követően a gyárat 1951-ben Hódmezővásárhelyre költöztették, neve 1968-tól Metripond Mérleggyár lett.
A Váci út 174. szám alatt van a Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézet hatalmas épülete, melyet 1913-ban létesítettek és benne 100 ágyas, 4 pavillonból álló megfigyelő intézetet is építettek.